|
2024-01-08 22:52:10, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Tóth Enikő Enci
Januárról...
Így januárról szálljon az ének,
távol az ünnep, múlnak a fények,
reszket a hajnal, él a sötétség,
mégis a hitben nincs soha kétség!
Álmos az erdő, lombtalan ásít,
sárba vetette a régi ruháit,
ritka a hó már, tiszta szemérem,
néha a Hold süt, ezüstje fehérben...
Fátyol a reggel, leng az időben,
védtelen éned újra időtlen,
éved a sziklád, rajta megállva
ritka erővel nézz a világra!
Néha a napfény átfut a réten,
szép tavaszoddal ámít a télben,
majd odafentről szürkül a felleg,
széllel, esővel hintve felelhet...
Forr.: poet.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
Címkék: tavaszoddal, odafentről, januárról, lombtalan, megállva, sötétség, szemérem, felelhet, fehérben, védtelen, szálljon, sziklád, világra, napfény, vetette, szürkül, ezüstje, széllel, időtlen, reszket, esővel, múlnak, reggel, hintve, tiszta, ruháit, erővel, időben, fények, felleg, hitben, fátyol, hajnal, télben, kétség, ritka, hitben nincs, régi ruháit, napfény átfut, Tóth Enikő Enci Januárról, Tóth Enikő Enci,
|
|
Offline
